Festőnövénymagok ‘Kelet’

3500 Ft

  • 5 tasak festőnövény – vetőmag
  • A Botanika saját termesztése
  • Vetési, gondozási és felhasználási útmutatóval
  • Színharmónia:  A rózsa (szeklice), a sárgászöld (cickafark) és az ébredező melegsárga (zsoltina) a ‘Kelet’ óvatosan bontakozó türelmes komplementere a mélykék (csülleng) és a vörösesbarna (szurokfű) álom szőtte, ólmos kontúrjában.

Festőcsülleng / isatis tinctoria /
A “festőkertek királynéja” kétéves, a mustárral rokon európai, hagyományosan szántóföldi zárvatermő. Kultúremléke, különösen brit történelmi szálon – a legelső kelta törzsektől egészen a viktoriánus Angliáig – gazdagon dokumentált. A Rómával acsarkodó Boudica csapatai, a délkeleti icenusok és a pictus törzs tagjai csata előtt arcukat és testüket az egész, száras növényből sajtolt pasztával mázolták rituálisan vadorzóra. Nemcsak az ellenség elrettentésére, de ugyancsak bíztak a növény fertőtlenítő hatásában is. A szakrális kezdetektől már folyamatos termesztésben tartott csülleng feldolgozása egyre komplexebb eljárásokkal tökéletesedett. A kora középkortól a leszüretelt leveleket ló vontatta szárazmalomban, úgynevezett járgányban őrölték péppé, majd gyúrták kézzel golyóformára. A labdákat egy hónapig deszka keményre hagyták száradni, majd újra porrá döngölték, belocsolták, ismét golyóba gyúrták és tovább erjesztették. Amikor másodjára is kiszáradt, a golyókat tömzsi hordókba tuszkolták amit pillanatok alatt kapkodtak el az egyre türelmetlenebb kelmefestők. A céljától tántoríthatatlan festő a számára oly becses csüllenggolyókat nagy gonddal dézsába fektette majd hamuzsíros vízzel és vizelettel forrázta. A fürdő újabb, háromnapos erjesztése után végre a hőn áhított festőlébe meríthette az első előnedvesített textíliát. A teljes folyamat rettenetes, orrfacsaró bűzzel járt. Az addigra már aranykorát élő, virágzó Londonban imitt-amott felbukkanó, egyre-másra szaporodó kis festődékből terjengő, émelyítő szag már úgy kúszott át a Tudor-ház palotájának gyepén, hogy az uralkodónő I. Erzsébet a Hampton Court öt mérföldes körzetében az azonnali fővesztés súlyos terhe mellett tiltotta meg a főrendek lakomáit minduntalan szabotáló csüllengfeldolgozást. De egyebet már Őfelsége sem tehetett, hiszen a keleti indigók megjelenéséig a csülleng maradt a legfontosabb kék színező és oly gyakori haszonnövény még jó sokáig egész Európában.

Sáfrányos szeklice / carthamus tinctorius /
A “pórsáfrány” óegyiptomi haszonnövény, de már termeszthették az Eufrátesz-völgyében is. A naposabb tájolású talajokat kedveli, különösebb gondozást sem igényel, akár méteresre is megnő. Fontos olajnövény, magja telítetlen zsírsavakban gazdag. Szárított bibéje a nemes sáfrányt helyettesítheti, szépen színezi és ízesíti a kedvenc fogásokat. Szárított szirma hagyományos eljárással intenzív sárgát ad, azonban egyedülálló festéstechnikai különlegessége, hogy kettős színnyeréssel növényi alapanyagokon nagy tisztaságú rózsaszínt nyerhetünk. A vízben oldódó szaflórsárga színanyag kimerítése után a kémhatás drasztikus megváltoztatásával jelenik meg a vízben nem oldódó szaflórvörös – a rózsa, a korall, a pink és a narancsvörös árnyalataival. E narancsos árnyalattal festették már az egyiptomiak is a múmiák gyolcsát és került a balzsamozó kenőcsökbe is. Még a legrégebbi, négyezer éves sírrajzokon is felismerhető a szeklice rituális ábrázolása. Virágait a múmiákat ékesítő koszorúba fonták, magjait az isteneknek ajánlották.

Festő zsoltina / serratula tinctoria /
A “fürészfű” Európában őshonos évelő. A nyár folyamán bogáncs-szerű lila virágokat bont. A nyirkosabb talajt kedveli, napos-félárnyékos tájolású területen szépen virul. A középkor óta kedvelt festőnövény, de három zöld árnyalathoz; – a tenger, alma és szeladonzöldhöz – a fellelhető legjobb növényi sárga alap. Festéséhez kis türelem kell. Csak a második évtől érdemes fűrészes alakú leveleit szüretelni, hogy a növény kellően megerősödjön. Kevéssé kutatott gyógynövény, bár festőanyag összetétele hasonlít, sőt, színtartóssága vetekszik a rezedáéval, olyannyira, hogy ahol a rezeda szűkösebb hozammal bírt, ott ugyanolyan becsben tartották, így különösen a reneszánsz termékeny bölcsőjében a XIV – XV. századi Toszkánában.

Szurokfű / origanum vulgare /
A “hegyi öröm” közismerten értékes gyógy és fűszernövény de a festőkertben is helye van. Színezékpalettája rendkívül gazdag. Virágos, leveles hajtása feketére, szürkére, vörhenyes barnára fest. Évelő fajta, gyakran képez kisebb sarjtelepeket, és az évek során fokozatosan „elvándorol” kúszó tarackjaival. Igen ellenálló, kevés gondozást igényel. A népi gyógyászatban természetes antibiotikum, étvágy és emésztésjavító. A hagyományos erdélyi gyapjúfonál szőttesek, az úgynevezett ‘festékes szőnyegek’ leggyakoribb színezéke. A Kászon-völgyi székelyek között a ‘szúrfű’ ma is növényi festéket jelent.

Cickafark / achillea millefolium /
A “festőkert pennája” nemcsak kámforos illatú hasznos gyógynövény; – de kevésbé ismerten – hálás textilszínezék is. Virágos szárvégével és virágzatával finom homok, fénylő okker, tiszta sárga és zöldessárga árnyalatokat festhetünk. Levele toll-szerű, finoman szeldelt, olyan mintha szárain belőle száz meg ezer csüngne. A permakultúrában tápanyagmegkötő, kiváló talajtakaró növény, mely napos fekvést kedvel. A száraz, mostoha időjárási körülményeket jól bírja, a nyári hónapokban hosszan virágzik. A növény szára Kínában az ősi Ji Csing jóslás szakrális pálcikája. Virágának gyógyhatása az antik világ óta hiedelmesen ismert. A római tudós író Plinius szerint a cickafark Akhilleusz elszórt hamva mely minden vassal ejtett sebet begyógyít.

Tömeg 0.005 kg

3 készleten

Leírás

Leírás