Festőnövénymagok ‘Dél’

  • 5 tasak bio festőnövénymag
  • A Nyími Ökoközösség és a Botanika közös termesztése
  • Vetési, gondozási és felhasználási útmutatóval
  • Festés: A rózsa (amaránt), a lazac (buzér) és a narancs (pillangóvirág) a ‘Dél’ fülledt bódulata, amit a citrom (rezeda) és a lila (mórmályva) hűsít kontúrosabb egységbe.

Festőbuzér / Rubia tinctorum /
A “festőnövények fejedelme” évelő fajta. Főzete a rózsaszín és a téglavörös tartós árnyalatait adja. A festésre felhasználható gyökérzete 3-4 éves korára vastagszik annyira, hogy érdemes legyen felszedni. A franciák hármat, a perzsák viszont hagyományosan hét évet vártak a legintenzívebb, karmazsinvörös árnyalat eléréséhez szükséges gyökérkultúra kifejlődésére. Az egyik legösszetettebb fajta, húsznál is több vegyületet tartalmaz, így alizarint, pseudo purpurint és rubiadint. Ókori sírleletek hiteles régészeti feltárásai alapján buzér festette Tutanhamon vörös övét és a textíliákat is. A ‘törökvörös’ előállítása nem az “egyik”, hanem bizonyosan a legnehezebb eljárás, húsz különböző szint mentén, a buzér mellett; – vér, olaj és avas zsír, faszén, tehéntrágya, juhtrágya és kutyaürülék -, valamint állati gyomornedvek felhasználásával.

Festő rezeda / Reseda luteola /
“Európa matuzsáleme” az első évben rozetta alakzatba rendeződő leveleket növeszt, áttelel, részben visszafagy, majd jellemzően a következő évben virágzik.  A legtartósabb sárga színárnyalatokat a rezeda virágos szára adja. Hatékony színkeverő a smaragd, alma, olaj, mogyoró, fahéj, dohány és aranybronz árnyalatokhoz. A kontinens legrégebbi ismert festőnövénye. Gleccser alá fagyott magja az Alpokban feltárt neolitikum és bronzkori ásatásokon; – a cölöpházas, kezdetleges agrárközösségek leletei közül – került elő. Festékét a textilszínezés mellett az olajfestésben is használták. A ‘rembrandti aranykor’ másik nagysága, Jan Vermeer van Delft, főművét, a realista portré páratlan remekét a „Leány gyöngy fülbevalóval”-t festőrezedával és indigóval alapozta.

Mórmályva / Malva sylvestris subsp. Mauritania /
A “festőkert elixírje” évelő, de termesztésben egynyári zárvatermő. Júniustól a fagy beálltáig virágzik, gyakori szedés serkenti a virágzást. Önvető, de érdemes felülvetni a magokat a második évben, mert könnyen megtámadja a rozsda. Csigák és kártevők csipkézik a leveleit. Virágaival, antocián hatóanyagából adódóan, ökonyomattal kékes-lilás színfoltokat mintázhatunk, de a hagyományos színkinyeréssel, az egész növényt felhasználva már sárgás árnyalatokat kapunk. Nem tartozik a tartós színezékek közé, de a növény üde színfolt a kertben, a porzórovarok egyik kedvence. Virágzatából nyert türkizes, zöldes gyógytea főzet hagyományosan köhögéscsillapító és nyákoldó hatású.

Kénsárga pillangóvirág / Cosmos sulphureus /
A “festőkert üdvöskéje” egynyári növény. Meleg és fényigényes, gyors fejlődésű, közepes vízigényű, tápanyaggal közepesen ellátott talajt kíván. Akár méteresre is megnő, ezért jobb szélvédett helyre ültetni. Virágai a nyár közepétől hosszan nyílnak, gyakran szedve serkenthetjük a virágzást. Vibráló szirmaival páratlan, üde narancs; – de pH-érzékenysége miatt, lúgos közegben – pirosasabb színárnyalatokat is festhetünk. Különösen népszerű Koreában és Japánban, ahol gyakori az útmenti ültetvényeken, a neves botanikus Woo Jang-choon még múltszázadi kezdeményezései nyomán.

Festő amaránt / Amaranthus cruentus x powelli /
Az “indiánok eledele” egynyári disznóparajféle. Önvető, rengeteg mákszemnyi magot potyogtat és a következő év már egy amaránt erdőt terem. Virágfürtjeivel, leveleivel, szárával hagyományos festéssel halvány barna, alacsony hőfokon vagy a napon érlelve rózsás árnyalatokat festhetünk. Hagyományosan a hopi indiánok a csüngő virág fürtökkel színezték kukoricakenyerüket. Érett, magas fehérjetartalmú magja és zsenge levelei egyaránt ehetőek, a magoncok mikrozöldségként is fogyaszthatók.

További információk

További információk

Tömeg 0.007 kg