Festőnövénymagok ‘Észak’

• 5 tasak festőnövény – vetőmag
• A Botanika saját termesztése
• Vetési, gondozási és felhasználási útmutatóval
• Színharmónia: A tengerkék (keserűfű), a kristálysárga (pipitér) és a bíborlila (mályva) a dermesztően elragadó ‘Észak’ kompozíciója, amit az arany (bársonyvirág) és a méz (menyecskeszem) tarkít a derű és a fény vigasztaló ígéretével.

Japán festő keserűfű / persicaria tinctoria /
A “japán indigó” szubtrópusi egynyári, fagyérzékeny fajta, ezért szezonvégi magfogása meglehetősen körülményes. Kártevője kevés, igen ellenálló növény és leveleit egy szezonban akár többször is szüretelhetjük. A többi indigófajtához hasonlóan, levele az indigó előanyagát az indican-t tartalmazza. Frissen feldolgozva páratlan szépségű, türkizes árnyalattal fest. Nagyobb mennyiség erjesztéses feldolgozásával hagyományos indigókéket nyerünk.  Az indiai indigó térhódításáig a keserűfű a legfontosabb kék színező volt Ázsiában, de Japánban a ‘Tade-ai’ a mai napig a tradicionális indigófestés kultikus alapanyaga, jellegzetes középkék színállásban; – a második őselem – a víz szimbóluma.

Festő pipitér / anthemis tinctoria /
A “festőkert pionírja” évelő gyomnövény. Fénykedvelő, szárazságtűrő és szépen bokrosodik. Az agyagos talajt és az árnyékot nemigen tűri, de sziklakertekbe, szárazabb közegbe is telepíthető. Nyár közepén virágzik, üde élénksárga, margarétára emlékeztető virágai hosszan nyílnak. Önvető és látványosan terjeszkedik évről évre. Szinezőképességéért a szirmaiban található antioxidáns luteolin a felelős. Az UV-blokkoló flavonoid nemcsak a porzó rovarok kedvence de fontos bioaktív hatóanyag. Virágával tiszta, tartós sárga árnyalatokat festhetünk.

Festőmályva / althaea rosea var. nigra /
A “Fekete Éden” évelő növény, de a gyakorlatban gyakran csak a második évben virágzik, és 4-5 évig él. Éj fekete-bíbor virágait júniustól szeptemberig folyamatosan bontja és a festőkertet szinte lepi a virágözön. Gazdag virága a festőlé pH-értéke és a pácolás arányában lila, kék és kékeszöld árnyalatokkal fest. Mint látványos dísz és festőnövényt az újkorig jellemzően a ‘selyemút’ mesés oázisvárosaiban, Bukkharában és Szamarkandban termesztették. A XIX. századtól már Európában is elterjedt. Különösen a Bajor-Alpokban, ahol a sajátos éghajlati viszonyok okán érlelték a vörösbort szírmaival gyümölcsösebbre. Antocián tartalma kíváló, stabil zselé, lekvár és édességszinezék. A népgyógyászatban hagyományosan alkalmazott hurutoldó és gyulladáscsökkentő főzet, de összehúzó és vitalizáló hatásáért a kozmetikai ipar is felhasználja.

Menyecskeszem / coreopsis tinctoria /
Az “újvilág méze” évelő növény. Április közepétől helyre vethető, gyorsan nő, a nyár derekán virágzik. A napos helyet kedveli, mérsékelten szárazságtűrő. A fiatal palántákat óvni kell a kártevőktől. Jellegzetes, bikolor virága folyton a napot keresi. A gyakori szedés serkenti a virágzást, enyhe ősz esetén még másodvirágzás is előfordul. Méz-sárga és narancs árnyalatokkal fest. Az indián kultúrákban kellemes zamatáért előszeretettel fogyasztották. Gyökerét a navahók életelixírként, virágát a zumi asszonyok mint termékenységfokozót párolták le.

Bársonyvirág / tagetes /
Az “aztékok aranya” egynyári dísznövény, egészen a fagyokig folyamatosan nyílik. A virágokat gyakran szedve serkenthetjük a virágzást. Erős aromájával elűzi a kártevőket, így zöldségágyásokban, védő-támogató növényként szinte nélkülözhetetlen. Legfontosabb hatóanyaga a karotinoid, amitől szirma meleg, napsárga árnyalatokkal fest. Szárítva kitűnően tárolható. A világ számos részén, így Indiában és Mexikóban is rituális, vallási és termékenységi szertartások elmaradhatatlan kelléke. Egyes területeken ehető szirmait a sáfrány helyett mint ételszínezéket is használják.