A nagy magválogatás

• 20 + 1 tasak bio festőnövénymag
• A Botanika saját termesztése
• ‘Észak’, ‘Dél’, ‘Kelet’, ‘Nyugat’ egy csomagban
• Vetési, gondozási és felhasználási útmutatókkal

Varjútövis benge / rhamnus cathartica /

„arrivée à cet état de purification, la liqueur est prête. Si on veut teindre, on n’a qu’à y tremper une étoffe de coton ou de toile, et à l’exposer à l’ombre pour qu’aussitôt sèche, elle ait pris une teinte verte. Après quatre ou cinq immersions et dessiccations, on arrive à la nuance la plus forte qu’on puisse obtenir avec le nerprun purgatif; mais elle est toujours un peu pâle, et peu lumineuse à la lumière artificielle”

Eképp értekezik 1857-ben publikált esszéjében Alphonse Rommier,  munkatársa az ‘Institute de France’ három fős kutatócsoportjának, mely elhúzódó, viszontagságos küldetése végéhez ért. A szokásos hivatali protokoll szerint az Akadémia levéltárába archivált dokumentum a porosodó tételek polcára, témája a megfejthetetlen rejtélyek közé kerül a növényi festés nagy képzeletbeli enciklopédiájában. Rommier, Michel és Charvin hosszú megbízatása csupán egyetlenegy feladatra hagyatkozott:

„Egy ismeretlen összetételű távolkeleti zöld festék reprodukálása a helyi viszonyok között.”

1845-ben a Dél-Kínába látogató francia küldöttség a kantoni kikötőben nemesen pompázó méregzöld kelmére akad, az európai szemnek addig ismeretlen árnyalattal. A tónust szaturáló festéket a ’lo-kao’-t kilogrammonként 224 frank-ért, a tiszta színezüst árában vesztegetik a helyi kereskedők. A hazatérő delegáció hírét viszi a gyönyörű; – pácolás és indigós aláfestés nélkül is színtartó – „kínai zöldnek”, mely technikai sajátosságával, szépségével és magas árával kelti fel botanikusok, vegyészek, festők és nemkülönben szenátusi tagok figyelmét egyaránt. Egymástól független kutatócsoportok is két kínai benge-féle a termesztett ’hong-pi-lo-chou’ és a vadon termő ’pe-pi-lo-chou’ kérgét izolálják összetevőként. Miután számtalan, e két faj európai honosítására tett próbálkozás vall kudarcot, a Lyoni Kereskedelmi Kamara hatezer frankos díjat tűz ki az immáron „Szent Grál”- ként aposztrofált színezék őshonos fajtákból nyert reprodukálására. Kísérletek sora után Rommierék végül egy; – Észak-Afrikában, Ázsiában és Európa erdeiben és meszes lejtőin is elterjedt bengeféle – varjútövis cserjéből nyerik ki az első sikeres replikát.

„A növényi kérget 30 percig bő vízben forralni kell, majd káliumos vegyülettel lúgosítani. Az extraktum két napig oxidálódik, majd oltott mésszel és literenként 7 gramm enyhén savas timsóoldattal kell élénkíteni a teljes folyadéktérfogat egyharmadában. Újabb nap elteltével literenként 5 gramm lúgos mosószóda állítja be az optimális értékű állagállapotot, majd két óra pihentetés után immár leszűrhető a kész festőlé.”

A jól kiszámolt merítések és az óvatos szárítás ellenére az eredmény mégsem lett tökéletes. A kínai bengékből; – mint a testességet és tartósságot adó alapszín és a fényességet adó komponens összevonásával – nyert festék még mindig intenzívebb és vonzóbb maradt. A képletből hiányzó ismeretlen lehet akár karnyújtásnyira, ha a félsikerektől tartózkodó türelmetlen mecénás; – tudomány – közben már új vívmányaival köti meg különalkuját. Az 1860-as évektől rohamosan terjedő kőolajszármazék szintetikusok, ezen belül az anilinzöldek megjelenésével, a természetes színezékek; – így a varjútövis benge – kutatása vált hirtelen gazdasági szempontból szimplán érdektelenné, és eredményezte a drága; – az 1855-ös Párizsi Világkiállításon még ünnepelt főszereplő – ’kínai zöld’ gyors hanyatlását ugyanúgy.
…
Bár a technológia és haladás apatikus hidegvérrel zárja le nagyszerű fejezeteit, a Rommierék által nyitva hagyott ajtó hömpölygő epilógusként csábítja a tudományos látogatót, hogy tovább rajzolja a benge-félék hiányos vegytérképét. A középkor óta jótékony, tisztító hatású hashajtó; – kérgében és gyümölcsében – flavonoidokban gazdag varjútövisben izolálják 1925-ben először az ismeretlen ramnikozidot, amit majd csak hatvan évvel később, 1983-ban sikerül végül egy naftalin-glükozid laktonként beazonosítani. A kémiai vagy fotokémiai folyamatok során a prekurzorokból képződő zöld melléktermék, azaz a bengefélékből kivont növényi festék; – az ázsiai és az európai utánzata esetében is – olyan nagy molekuláris komplexitású anyagok keverékének tűnik, mely nem engedi a szerkezetek meglévő elemzési módszerekkel történő teljes feltárását. Így az egykor szépreményű varjútövis és az örök bűbáj ’kínai zöld’ eltitkolt viszonya; – ha volt ilyen, vagy lehetett volna – továbbra is rejtély marad.