Eljött az ideje annak, amit vártunk: elérkezett a betakarítás ideje is már bizonyos növényeknél. Az idei év furcsa, szoktalanul változékony időjárására fittyet hányva, a menyecskeszem pompás, bőséges virágözönnel ajándékozott meg.
Érdekes tulajdonsága a növénynek, hogy még bimbós állapotban leszedve is, vázába helyezve, beltéren is folyamatosan tovább bontja szirmait, de azt a technikát is választhatjuk, hogy mindig csak az éppen nyíló virágokat csípjük le. Én egy kis ollót szoktam segítségül hívni, ha csak az ujjainkkal dolgozunk, a növény színanyagai még napokig meglátszanak.
A virágokat szellős helyen szárítom, nagyon szeretek például régi szitákat használni erre a célra, de falécek közé, vagy régi képkeretbe feszített sűrű szövésű szúnyoghálóból is remek szárítót lehet készíteni. A virág néhány nap alatt összetöpörödik, és megszárad – ilyenkor mindig szembesülök azzal, hogy a hagyományos festős receptekben miért is számolnak fele annyi szárított növénnyel mint frissel – a tengernyi virágból jó, ha néhány üvegcsényi szárított marad. Mindig gyűjtök a már levirágzott szírmúakból is, így marad rendelkezésre elég magállomány a későbbiekre is. A szárított virágokat festéshez használom, de jut a teába is, hideg, téli napokon igazi búfelejtő nyárillatú főzete.